3
ébren vagyok
de
nem emlékszem
arra
hogy oda jutottam
ahol
felmerül a kérdés
mire
akarok emlékezni
ott
lapul a fogadtatás
merre
nem reméltem
várni
vártam
várni
foglak segítek
ha
boldog akarsz
lenni
nem gondolok magamra
akkor
nem leszek önző
erről
féltem álmodni
de
ébren vagyok
csak
arra emlékszem
hogy
későn értem oda
ahol
bizonytalan lettem
itt
nem látnak szívesen
ahová
dőltem hirtelen
pedig
senki nem segít
mégis
várnom kell rád
vártam
várhatok akárki
másra

(2010)




Ács Dániel
alamizsna eladó
Kő-Szabó Imre
Alkotói űr
Csabai Csaba elhatározta, hogy ettől a naptól nem a száját tépi, meg óhajtozik egy remekműre, mint legtöbb magát írónak valló „kolléga”. Hanem belecsap és megírja élete nagy művét, egy olyan regényfélét, amely róla, barátairól és a környezetéről, az itteniek bújáról, bajáról, meg minden egyébről szól majd. Mert a panelben élőkről, még nem született egy jó mű, de majd ő most megmutatja. Azért érzett erőt magában ehhez, mert tényleg felismerte mostani – „Isten adta” – lehetőségét, hiszen az ujja mozgatja a tollat, csak úgy, függetlenül, mindentől. Mégpedig olyan módon, hogy sokszor nem is kell irányítania, jön minden úgy és ráadásul nagyon reális hangnemben. Ez a realitás sokszor olyan kegyetlen, hogy ő maga is, megszeppent rajta.
Mondta is Ágotának a feleségének, hogy berendezkedik a kisebbik szobába. Ez lesz az ő írói munkaszobája és írni fog. Még napi penzumot is megszabott magának, az legyen négy vagy öt oldal. Maga elé tette a papírt és nézett rá. A szemét hol a papírra, hol az ujja köré fogott tollra irányította, de azt tapasztalta, hogy a papíron nincs egy sor sem, az ujja, pedig csak mereven szorítja az íróeszközt, nem csinál semmit
.
                                                                        Tovább>>>
"Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
  Vagy ez a mi hitünk valósággá válik..."
                                                                Ady Endre
Elsápadt arcomon a mosoly,
komor ősz leveleként hullnak
könnyeim, míg álmaim gomoly-
felhőként kuszálódnak – s gyúlnak
csillagok, tűnő vágyak között.
Éjek gyémánt-sötétje ölel,
boldogság helyére költözött
bánat lelkemhez egész közel.
Gyöngysárga érzések fakulnak
hálóban vergődő lepkeként,
szívemben riadtan lapulnak
hamvadó szerelmek – pernyeként.
Ligeti Éva
Sápadt mosoly
Galambot röptetett az erdő. Előbb még
gyöngyhangon szólt lombköntösű madár.
Gyöngyhang gurult az évek, évek, évek
múlt-erdejébe s perdült vissza már.

Köznapi titkok, titka köznapoknak...
Lombköntös hullt, galambot röptetett
erdő, titoktelt, csapódtak a szárnyak,
s fent szürkeség fénnyel fehéredett.

Minden titok épül, részekre hull szét,
s minden kis részben titok ottmarad,
de miért fáj, mondd, vég-dalú világom,
hogy titkot szorít minden pillanat?

Miért fáj bogáncs bólintó lilája,
ha réti fűben fut tűzarcú ég,
s a végtelen azt hitetné el: véges,
s véges sejteti meg végtelenét?

Miért fáj álom, ébrenlétet játszó,
s ébrenlétben te, álmodó halott?
A lét látszat, tudom, de felénk mégis
milyen titok nyújtja e látszatot?

A szavak újabb, s újabb szó-dobozban,
mind érthetőek s érthetetlenek,  -
de miért fáj, mondd, e kettős varázslat,
melyben titok sír és titok nevet?

Az őszi nyárban beértek a körték.
Darázs duruzsol lég-ujjak hegyén.
Szemedbe nézek: benne csillag csillog,  -
reménytelenben a Szépség remény.

Ám zuhanok: lassan remény sem kell már,
nem kell az út, nem kell már semmi sem,
csak vers-lehajlás köznapi titokhoz:
megérthetetlen és reménytelen.

A lehajlás kell köznapi titokhoz,
ébrenlét-álmot játszik a halott,
szeretet gyűlöl kigyúlt köznapokban,
s a pusztulásban verssel hallgatok.



Lelkes Miklós
Köznapi titkok

Valahol messze a Himalája csúcsán,
ahol sohasem olvad el a hó,
ember se jár ott, madár s száll ott -
volt ott egy csendes néma tó.

Akár a márvány, oly mozdulatlan, béna
hullámot sem kerget rajta a szél,
csak az ég kéklik, a hó fehérlik -
azon a csúcson senkise él.

Egyszer a napfény játékos jókedvében
nyájas mosollyal arra ballagott -
szikrázó hóra, a kéklő tóra
ezer sugárral kacagott.

Azóta ottan már nem a régi minden -
bár hidegebb és fehérebb a hó,
de tavaszról, nyárról, a napsugárról
remegve álmodik a tó.
G. Ferenczy Hanna
A TÓ
Kattints, a kép nagyítható.
Kattints, a kép nagyítható.Kattints, a kép nagyítható.Kattints, a kép nagyítható.
Kattints, a kép nagyítható.
Valamivel, mintha tartoznék neked!
Egy csókkal, talán többel is?- meglehet.
Ezen tűnődöm, dűlőre nem jutok,
Egyet kigondolok, kettőt eldobok.
No hát sorba veszem, most hideg fejjel,
Megjelölöm mindet gondolatjellel,
Mint bevásárló-listán a tej s kenyér,
Mit is kaptam tőled, s mit adok ezér'.
Nehéz, szavakba aligha önthető,
A csendet is felírom, míg reszkető
Kezem fogod s tartod nyugtató gyanánt,
Így némítva el a dühödt éjszakát.
Csak gyűlnek, megtelnek új és új lapok,
A tollam szalad, tán lázas is vagyok.
A levegőt! Azt is számba vettem már,
Szép lassan minden e hosszú sorba áll,
Közben a vesszők, pont oda nem kerül,
Lényed csak, csakis a jósággal vegyül,
Búsulok egyre, csak nézek csüggeteg,
Bizony nagyon sokkal tartozom neked.

Csiki András
Tartozom
Kopott kilincsen ezer tenyér,
nyitott szárnyakon betér a fény,
tárt kapun sok ember befér,
ki sorban állt valahol, semmiér'.

Félelem zsaluz be házakat,
szeretettől pattan szét lakat,
Bizalom nyit meg zárakat,
A mosoly leszerel vaspántokat.

Ne félj hát nyitni kaput,
ne félj, ha kulcsát elhagyod,
légy első ki megteszed;
nyílt lélekkel tárod  két kezed!

Bp. 2009. dec. 27.


Bodó Csiba Gizella
Nyitni kaput
Töprengés  Bodosi Dániel képei előtt

ne engedd
fakulni a hamvas színeket
izzál fagyponton is
dacolj az elmúlással
mint a dérverten is
őrlángként pislákoló
őszi kikerics

ne engedd
szétterülni
az ólálkodó homályt

ne engedd
hogy hamuvá hűljön
a világító láng

ne engedd
hogy a kezed ne simogasson
a szíved melege ne ölelhessen

ne engedd
a semmi étkévé alázni
az éltető gondolatokat
Meszely József
NE ENGEDD
Pályaudvar. A végállomás. A mozdony felsikoltott.
Köröskörül sűrű sorfalak. Katonák. Katonák.
Közöttük a hömpölygő folyó: a száműzöttek csapata vonult.
Los, los! Tovább, tovább!
– csattogtak korbácsként a sürgető szavak.
A gomolygás örvényéből egy hófehér ruhás
középtermetű férfi arca bukkant fel néhány röpke pillanatra.
– Művész? Professzor? Költő? Különc intellektuel?
Kicsoda Ő?
Hirtelen megtorpant megbénult lábbal. A szemek tébolyát
szemlélte hosszasan. A drótkerítés keselyűkarmait.
A nyári ég eszelős nyugalmát.
Hé, te bolond! Mozdulj! Az istened! – kiáltott valaki élesen.
Pengeként hasított a szó. Ráütöttek. Oldalba lökték.
Szalmakalapja pehelyként elröpült a valószínűtlenségbe.
Aztán egy anyának zokogó kisdedét
karjára emelte volna vigaszul.
S ekkor ismét ököl sújtott reá.
Elestében, mint sebzett madárraj, porba hullottak az iratai,
a gyűrt jegyzetlapok.
Nikkelórájának számlapja elrepedt.
Megállt, megdermedt a mutató.
Majd tovasodorták Őt.
Az útkanyarnál sugárzó öltönye még
fel-felvillant egyre távolodva.
Tízezrek tömegében, kezében kis börönddel
Jézus haladt a gázkamra felé.

[1978 e.]
Vihar Béla
A fehér ruhás
Ocsovszky László
Végakarat
Jel, ne maradjon utánam,
csak szívetekben, emlék!
Könnyet ne csaljon a bánat,
mintha veletek lennék!

Szívetek fölé tűzzetek kokárdát,
imádkozzatok, kérjetek rám áldást.
Könyörögjetek kegyelmet bűneimért,
kérjetek szánalmat könnyeimért.

Hamvaimat eresszétek szélnek,
ott,  ahol szó nélkül beszélnek
a számkivetett, büszke akácok,

ahol a csönd  titkokat takargat,
gátat vetve az elvetélt szónak,
és nem jelölnek  gyilkos számok.

Vánszorogsz
A fáradt földes-úton.
Ébren-tart
A rád-kopott bőrkabát.
Távolodsz…
A táj utánad lépked.
Megmarad a messzeség,
s a föld – mi örökséged

Péter Erika
MESSZESSÉGED ÁRNYA
Czégényi Nagy Erzsébet
Rabul ejtett nap
A platán rácsain
fennakadt a nap.
Vért fröcsköl a horizontra
és lángba borítja az eget.
Elnémult madártollak
pillednek a rácsok között,
egy reccsenő ág a holnapra mered,
majd aláhullik a mába.
Tűzben égő lombkorona
bágyadtan tekint utána.
Vörösben izzik az ablaküveg.
Tört fénye belép a szobámba,
végigfut a szőnyeg rojtjain,
fáradtan piheg.
Majd felkúszik a falon,
s bíborszínű fátylat sző
a szűz-fehér plafonon.
Click here to add text.
Következö oldal>>>
Remsey Jenő: Álom
Hozzászólás és nyílvános üzenet kűldése itt>>>